Motivációk a költözésre: kutyakaki

A mi kutyánk; Beigli a legtöbbször csatornába pisil. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincs egy-két kósza pisi, de többnyire azért keresi a csatornát, de nem mindegyik szimpatikus neki. A kutyakakit évek óta összeszedjünk magunk után, ezért én kifejezetten allergiás vagyok rá, ha valaki mégis beszól nekünk. Röviden csak egy ilyen példát említenék.

Beigli kutyánk, amint a csatornába pisil
Az egyik télen történt, amikor egy kutyamentes övezetben (egy közeli parkban) ránk kiabált egy ember a harmadikról, hogy húzzunk el onnan a kutyával. Nem szoktunk kutyaellenes helyekre menni, de Beiglinek porckorongkopása van. Beiglit ilyenkor ölben cipeljük le a második emeletről, egészen a parkig, ahol épp csak annyi időre tud lábra állni, hogy elvégezze a dolgát. Okoska ezt nem tudhatta, amikor ránk kiabált, de pont az ilyen dolgok miatt kell először gondolkozni, és csak azután beszólni. (Hogy az injekciós tűkről már ne is beszéljek, amik ugyanebben a parkban rendszeresen szét vannak szórva, de a drogosok furcsa mód senkinek nem zavarják a látóterét az ablakból...)

Persze a városi emberek ott kötnek bele a másikba, ahol tudnak. Íme a másik városi érdekesség, mert ugye, mi összeszedjük a kutyagumit, de nagyon sokan nem.

Egy városi kutyakaki, ami láthatóan szúrta valakinek a szemét
A fenti ötletet kifejezetten jópofának tartom, hiszen felhívja a figyelmet arra, ami nem oda való, van benne humor is, és aki ráismer arra, amit ottfelejtett, talán még el is szégyenli magát. Egy gondolatot azért engedjen meg nekem a műalkotás készítője: ha ennyire zavarja a dolog, ugyanazzal a mozdulattal fel is szedhette volna - de hát nehogy már valaki más helyett takarítson - igen, ilyenek vagyunk mi, városi emberek. De azért az jó, amikor a kukásautó elveszi a szemetünket...

Az érem másik oldala...
Végül a másik kedvencem. A városi kutyák gazdái szemetek, mert nem szedik fel a kutyasz@rt. De mi van akkor, amikor a gyűjtőládák tele vannak?! Ha nem szedem fel az a baj, ha felszedem, de nem a megfelelő kukába dobom, az a baj. De az éremnek két oldala van ám!

Ki szeret ilyen helyen élni?!