A Föld mindenkié! Miért nem műveljük mi magunk?

Lassan két hónapja vagyunk vidéken. Minden nappal egyre erősödik bennem az a gondolat, hogy a városi életforma csupán a nagyhatalmak vagyonmegtartásáról szól. Ahogy a juhász terelgeti a nyáját, ugyanígy az emberek is karámokba vannak terelve, csak nem tudják...

Eddig azt hittem, hogy életünk célja a "csekk-nyugalom". Az a fajta, amikor dolgozol, kapsz fizetést, befizeted a sárga csekket és akkor mindenki boldog, hiszen békében élhetünk. Erre nevelt a város... Pedig a valóságtól ez igen távol áll! A sárga csekk csupán elhallgattat és kizsákmányol. Befizetjük-működik-hallgatunk és így megy ez hónapról hónapra.

Miközben ebben a mókuskerékben élünk, és tizenórás, minimálbélre bejelentett munka mellett úgy telik el az életünk, hogy fogalmunk sincs, hogy kell elültetni egy paprikát, és elképzelésünk sincs, mit tennénk, ha megszűnne a Földön az elektromos áram, a benzin, vagy bármely más, fontos termék, ill. szolgáltatás, amitől függ az életünk, mint a haszonállatoknak, akiknek a gazdái adnak enni...

A kérdés nem az, hogy be tudjuk-e fizetni, hanem hogy mástól (közművektől) függetlenül is biztosítani tudjuk-e magunknak?! Természetesen mindent nem tudunk magunk megcsinálni, (Nike cipőt pl. nem tudunk puszta kézzel gyártani és egyelőre Internetet sem sugároznak a hajszálaink), de én az alapélelmiszerekre és a létfenntartásra gondolok.

Városi emberként teljesen másként éltük a hétköznapjainkat, mint a vidékiként! Képesek voltunk majd' a teljes fizetésünket tömeggyártásra, vegyszerekre, csomagolásokra, házhoz szállításra kiadni feleslegesen. Vidéken ehelyett, mi magunk termelünk helyben, vegyszermentesen...

Közművekre semmi szükségünk nem lenne, ha a nagyhatalmak nem terelnének karámokba (városokba) és nem táplálnák be az agyunkba, hogy pizzát kell rendelnünk, masszázskádban kell fürdenünk, harmincezres ruhákban kell járnunk, de persze autóval, városon belül és azt is gyorsan, mert elkésünk...

A "karámokon" kívül sokkal szebb és stresszmentesebb az élet! Megfizethetetlen a csend, a nyugalom, emberiek az emberek, és páratlan élmény, ahogy kedvenc gyümölcsünket elültetése után, mint egy szülő, védelmezzük, figyeljük, ahogy napról-napra cseperedik a fiatal növényke. Vidéken emellett folyamatos, észrevétlen mozgásnak vagyunk kitéve, ami egészséges - nem úgy, mint a városi kanapéról történő televíziózás egy-egy pizzaszelet társaságában...

Vidéken ugyanakkor valós problémákkal kell szembenéznünk. Nem az aggaszt, lekötik-e az áramot, ha nem fizetem be, hanem hogy vajon kibírja-e a tetőfólia az esőt, amíg a nagy vihar után meg lesz csináltatva? Nem a sorban állás, vagy buszra várakozás a sok idő, hanem amíg a jégeső verte gyümölcsök újra nőnek. De nem panaszkodom, hiszen ez az élet rendje, nem úgy, mint a városban...

Ha van rá lehetőséged, hogy vidékre költözz, egy percig se gondolkodj rajta, hiszen a városok a nagyhatalmaké, de az eső, a nap, a szél és a Föld mindenkié!