Igazi kenyérsütés kályhában

Fúj! Véleményem szerint a városi kenyér minősíthetetlen, kenyérnek nem nevezhető kemikália. Elvétve vannak kivételek, de többnyire a kivétel is csak esztétikailag, és ízében jó, a valóságban jobb, ha nem tudjuk, mi mindenből rakják össze, és fújják fel ezeket. Az íz, a külső nem minden!

A városban szeletelt kenyeret nem vettünk, mert nem szeretjük, ha "bepálik" a kenyér. Én már azt sem szeretem, ha párás a zacskó. A sima kenyér néhány napon belül megpenészedik, jobb, ha nem tudom, hogy ugyanez a folyamat hogyan megy végbe felgyorsítva, egy zacskóban. Vidéken részben lustaságból, részben mert ma már minden kenyér szétesik, ha vágni próbálod, a szeletelt kenyeret vesszük, de nem gyakran, mert inkább mi magunk készítjük el.

A sima kenyerek többsége borzalmas. A fehér kenyeret már meg sem próbáljuk, mert utoljára az 1 kg-os Tesco kenyérnek pl. savanyú íze volt. A barna kenyerek méregdrágák, a kettő közti barna színe, a rászórt magvaktól szép látványa ellenére pedig hulladék. Aki nem hiszi, nézzen utána még az élelmiszerboltban, hogy a megvásárolni kívánt kenyér miből áll össze, még akkor is, ha barna, vagy magos, vagy hyper-szuper.

Kavics a kenyérben
Nem értem, hogy létezhet még "kenyér ünnepe" ebben az országban, amikor a kenyér ehetetlen. Mi az, amit olyankor ünneplünk? Mert hogy a mai kenyerekben nincs semmi ünnepelni való, az biztos!
A legdurvább önmagában az, hogy ezt meg lehet csinálni az emberekkel. De tudom én ezt még cifrázni! A legutóbbi alkalommal, amikor kenyeret vettünk egyik szomszéd településen, a kavics volt a kenyérben! Értem én, hogy válság, meg a kőleves, na de a kenyérben kavics?! Kikérem magamnak!

Elegünk van a ránk tukmált szutykokból, elég mérget eszünk a további termékek fogyasztásakor is, (bár azt is igyekszünk kerülni), legalább a kenyér legyen mesterséges sz_roktól mentes!

A férjem már Budapesten is próbálkozott a kenyérsütéssel: az elektromos kenyérsütő nem vált be nekünk, már nem igazán tudom, hogy miért, én "műanyagnak" éreztem a használatát, mint mindent, ami mesterséges. Thomas a gázsütőben isteni kenyereket és egyéb mindenféle pékárut sütött, de akkor még voltak pici bakik a készítésben. Előfordult, hogy a kenyér belseje túl sűrűre sikerült, vagy a kenyér héja túl vastagra, azaz túl keményre sült.

Itt vidéken azonban nincs sütőnk, így a pékségből kellett kenyeret vennünk. Sajnos a faluban az egyetlen pékség év elején végleg bezárt, a fennmaradó két élelmiszerboltban pedig csak akkor van kenyér, ha az ember korán kel. Ellenkező esetben elfogy...

Így hát maradt a korán kelés, a rezsó, a kerti grillsütő, vagy a kályha (sparhelt). A kályhában sült kenyér a kezdetektől fogva piszkálta a csőrünket, a pékség bezárásával adott volt a lehetőség, hogy kipróbáljuk, mit lehet kihozni ebből az ötletből.

Thomas tucatnyi videót nézett végig a neten a kemencében sült kenyérről, mire harmadik próbálkozáskor sikerült a tökéletes kenyeret megsütnie a kályhában! Gyerekkoromban ettem utoljára ilyen finomat!

Megsült a kenyér a kályhában
Gyerekkoromban a kenyérnek ropogós volt a héja, finom íze és illata volt, nem volt felfújva, telenyomva adalékanyagokkal, és jól lehetett vele lakni. Ráadásul 1 kilós kenyerek voltak, nem 750 grammos, meg fél kilós, és hasonlók.

Mi akkora kenyeret tudunk sütni, ami a kályhában elfér. A kenyereket őzgerincformában készítjük, ami pont befér a tűztérbe. A kályhát jól felfűtjük, és amikor a fa leég, behelyezzük a kenyeret a kályhába. Pusztán a kályha meleg levegőjétől 45 perc alatt isteni finomra sül!

Nem került ezer forintba, nincs benne mesterséges adalék, csak teljes kiőrlésű- és fehér búzaliszt vegyesen. Túl nagy fizikai munkát sem követel a kenyér sütése, a kész tésztát csak néhányszor összehajtva elég berakni a kályhába, és meg is van. Azért az őzgerinc alá egy rossz lábost érdemes berakni szájával lefelé...

Aki kísérletezőkedvű, szeretne spórolni, és szeretne finom kenyeret enni, érdemes kipróbálnia, mert ez lényegében ugyanaz, mintha saját kemencében sütnéd a kenyered! Nekünk nagyon bejött! Már csak lisztet kéne hozzá termelni... :)