Veszélyben a cseresznye: jönnek a seregélyek

Piroslik a cseresznye, Thomas már lopkodja a fáról és két napja arról áradozik, hogy milyen finom. De ma nem csak ő lopkodta a cseresznyét! Megjelentek a seregélyek a magasban, és "lecsaptak".

Már nem először hallottuk ezt a számunkra legendásnak tűnő sztorit a seregélyekről, hogy csapatba érkeznek, és leeszik a fáról a cseresznyét, de én nem akartam elhinni. Azt képzeltem, hogy mindenki csak túloz, és ha jön is az az egy-két kósza madárka, milyen jól fogom érezni magam, amikor fényképezem őket, hisz én ilyen madarat még nem láttam. (Pesten nem igazán jellemző...)

seregély
Seregély pihen a cseresznyefa ágán
Valamelyik nap már láttuk őket a szomszéd kertben, lapos kúszásban "szaladtak" a szőlőben egy irányba, aztán hirtelen egyszerre felszálltak és elrepültek. Úgy néztek ki, mint a feketerigó, ezért még annak ellenére sem voltunk biztosak benne, hogy ez a seregély, hogy csapatban érkeztek.

Ma viszont megbizonyosodtunk róla, mert óriási "rikácsolás" közepette a cseresznyefára repültek, és megdézsmálták a már pirosló termést.

cseresznye
Nem szép a megdézsmált cseresznye látványa
Hát, ez történt ma. Megismerkedtünk a seregéllyel. Egy ideig még biztosan gyermeki örömmel fogadunk minden számunkra új madarat és egyéb kisállatot. Sok a vadnyúl és az őz is a környéken, de én még a vakondnak, vagy épp a cickánynak is nagyon tudok örülni.

Ami pedig a cseresznyét illeti, én is csipkedtem a kis piros golyócskákat, már el is felejtettem, hogy szeretem a cseresznyét, évtizedek óta meg se ettem Budapesten, se a fáról leszedve olyan más! Jó érzés ilyen értelemben is közelebb kerülni a természethez...