Szívügyem: az Angyaltrombita (Brugmansia)

Talán már említettem, hogy számomra Görögország jelenti az Édenkertet. Abból a görög faluból, amiben többször is megfordultunk, számos pozitív élmény és tapasztalat közül most egy növényt szeretnék bemutatni. A növény neve Angyaltrombita (Brugmansia).

Az Angyaltrombita bokrokkal apró halászházikók oldalában találkoztunk először, amint azok a ház előtt ücsörgő görög nagymamák ősz hajába hullanak. Bár a növény virága elég látványos, mégsem a ez ragadta el a figyelmem, hanem egy virág illat, ami számomra ismeretlen volt, ezért keresni kezdtem, honnan érződik. Az Angyaltrombita illata volt az. Szerelem volt első látásra/illatra!

Angyaltrombita (Datura) a házikó oldalában
A sárga színű Angyaltrombita, ami mágnesként vonzott magához
Azóta utánaolvastam ennek a virágnak, és mire vásárolni akartam, mázlimra nem is kellett keresnem. A budapesti Aldiban pont kapni lehetett. Annyira örültem neki, hogy csőlátással raktuk a kosarunkba, csak a növény árát, színét és állapotát néztük meg. A belvárosi lakásban ledobta az összes levelét szegény, majd hónapok múlva, mire biciklivel el tudtuk végre hozni ide, már jó ideje csak a szár volt életben. 

Az Angyaltrombita kiültetése szabadföldbe

A szárat végül tavasszal ültettük el. Nagyon nehezen jelentek meg rajta az első levélkék, valószínűleg azért, mert későn érkezett a nyár - ő pedig a meleget szereti. Ezen kívül be kellett "laknia" az új helyét, és fiatal növényként meg kellett ismerkednie a közvetlen napfénnyel, a bogarakkal, a csigákkal, a pókokkal, sünökkel, és szomszédaival, többek között a rangidős szőlővel.

Ahogy azonban kellően meleg lett az idő, és megjelentek rajta az első levélkék, úgy belehúzott a kisasszony, hogy észre sem vettük, és óriásira növesztette a leveleit. A levelek között pedig újabb szárat növesztett. Sőt! Szaporítás céljából épp a múlt hónapban vágtuk le a harmadik szárat, ami a legfiatalabb volt rajta. El is ültettük. Tudom, tél előtt vagyunk, de szeretném a "saját bőrömön" megtapasztalni, ha valami nem sikerül, ezért mertem most kiültetni.

Jókora félsz van bennem azt illetően, hogy az Angyaltrombita bírni fogja-e a telet szabad földben, de a neten nem találtam erre egyértelmű választ. Hol ezt írják, hol azt. A többség inkább azt írja, hogy cserépbe kell ültetni, és teleltetni kell, de volt, aki azt írta, hogy nála a kertben van és semmi baja.

Mivel itt, a faluban is láttam három helyen is, amiből kettő szabadföldi volt, ezért bátorkodtam példát venni a helyi látottakról. Ráadásul az említett szomszédok mindegyikénél óriási virágok vannak jelenleg is (október végén!) a növényeken! Azon kívül az időjárásunk is egyre inkább mediterrán, mint ami eddig volt, és a globális felmelegedésből kiindulva ha nekünk nem is, legalább a Trombitánknak hátha kedvére lesz ez az éghajlati változás.

Azóta vettünk még egy Angyaltrombitát az Aldiban, ezúttal piros színűt- de sajnos semmi nem volt írva a csomagolására, mint hogy Brugmansia. Őt nyáron ültettük el, mégis növésben utolérte a sárga virágú kedvencünket. De nem ez lepett meg minket igazán, hanem az "elsőszülöttünk", a sárga trombita! Szeptember végén ugyanis tucatnyi bimbóval örvendeztetett meg minket, amik közül a legnagyobbak mostanra már majdnem elérik a 10 centimétert!



Annyira szerettem volna, ha már idén láthatjuk és érezhetjük az illatát a Görögországot idéző virágoknak, - amit nem titkolt szándékkal apósom emlékére ültettünk-, de attól félek, hogy a jelenlegi idő már nem elég meleg neki. 

A bokor virágainak illata olyan bódító, hogy állítólag ha túl sokáig engedünk a csábításnak, az nem csak fejfájást, de hallucinációt is okozhat. A növény minden része mérgező, nedve a bőrrel érintkezve irritációt okozhat, ezért a neten mindenütt arra figyelmeztetnek, hogy óvatosan ezzel a növénnyel, mert minden része mérgező! Ennek ellenére olyat is olvastam, hogy valahol a népi gyógyászat izomlazítóként használta az Angyaltrombita leveleit.

Nagyon izgulok a drágámért, hogy megmutathassa nekünk, milyen óriási virágai tudnak nőni, annyira büszke vagyok rá, hogy így felcseperedett, bízom benne, hogy megérezhetjük őt a tél előtt...

Kérlek, bíztass te is egy kicsit, ha tudod, mire számíthatok! Ugye nem fognak elfagyni a trombita virágok, mielőtt kinyílnának?! ...és ugye ez nem az a fajta, aminek nincs illata?! A segítséget előre is köszönöm!