Négy hónapja vagyunk vidékiek. A szomszéd házak némelyike annyira kedves, szimpatikus kis házikó, a teraszával és a maga kilátásával, sokszor irigykedve álmodozunk arról, milyen jó lenne ezekbe a házakban lakni. Nagyon is igaz a mondás, miszerint "a szomszéd kertje mindig zöldebb". Ugyanakkor egy pillanatig nem vagyunk elégedetlenek, szeretünk itt lenni.
Hihetetlen számban vannak itt eladó házak, és gyümölcsösök, üres telkek, emellett olyan régi házikók, amik magukra hagyva válnak lassan a földdel egyenlővé. Ez amellett, hogy borzasztó szomorú látvány, elgondolkodtatja az embert, hogy amíg ma több, mint tízezer hajléktalan van az országban, akkor hogyan történhet meg ez?!
De talán ez a kisebbik probléma, hiszen az ilyen épületek között sajnos van, ami mostanra már nem menthető meg, mert a felújítása gyakorlatilag az újraépítését jelenti. Valószínűleg sokan vállalnák még a nulláról is, a teljes újraépítését is, de nem tehetik meg, mert nem kapnak rá lehetőséget.
Sajnos gyerekeket és beteg embereket nem kímélve emberek kerülnek az utcára (nem egy ilyen történetet ismerünk a televíziós műsorokból), miközben van, ahol klímával felszerelt, úszómedencével is büszkélkedő házak egész évben üresen állnak.
Nagyon sok ember örülne annak, ha egy roncsházhoz juthatna, amit magának kéne újjáépítenie. Ők nem luxusra vágynak, csak egy meleg otthonra, ahol nincs se padlófűtés, se csokiszökőkút, csak egy fedél a fejük felett, ahol végre nem fáznak.
Budapesten is láttunk sok üres, kihasználatlan épületet, de az itteni, bontásra ítélt házak sokkal elszomorítóbbak, valahogy az elmúlást juttatják az eszembe. Ezeknek a házikóknak valószínűleg egytől-egyig saját történetük van, és olyan szörnyű, hogy azok az emberek, akik ezeket felépítették, vagy csak lakták, mind számunkra ismeretlen emberek, akik egy életen át dolgoztak a szőlőjükben, hogy egy ilyen kicsike házat fenntarthassanak. Vajon kik lehettek ezek az emberek?
Nagyon zavar, hogy amíg az egyik embernek esélye sincs egy szerény kis lakhelyre, addig a másik megteheti azt, hogy fenntart egy luxuskéglit csak azért, hogy egy évben egyszer itt töltsön két hetet (jobb esetben három hónapot) a nyárból. Ez borzasztó egyenlőtlen és igazságtalan!
Miért van ez így?
Hihetetlen számban vannak itt eladó házak, és gyümölcsösök, üres telkek, emellett olyan régi házikók, amik magukra hagyva válnak lassan a földdel egyenlővé. Ez amellett, hogy borzasztó szomorú látvány, elgondolkodtatja az embert, hogy amíg ma több, mint tízezer hajléktalan van az országban, akkor hogyan történhet meg ez?!
 |
| Roskadozó házikó |
Tündéri házikókról van szó, amiket talán az idő múlása, vagy talán az utóbbi idők szélsőséges viharai rongáltak meg. Valószínűleg idős tulajdonosuk már nem tudja őket karbantartani, mi ezt sosem fogjuk megtudni, mindenesetre olyan kicsi épületekről van szó, amikről nagyon sokan álmodnak, még akkor is, ha ezek mindegyike alapos felújításra szorul.
De talán ez a kisebbik probléma, hiszen az ilyen épületek között sajnos van, ami mostanra már nem menthető meg, mert a felújítása gyakorlatilag az újraépítését jelenti. Valószínűleg sokan vállalnák még a nulláról is, a teljes újraépítését is, de nem tehetik meg, mert nem kapnak rá lehetőséget.
Sajnos gyerekeket és beteg embereket nem kímélve emberek kerülnek az utcára (nem egy ilyen történetet ismerünk a televíziós műsorokból), miközben van, ahol klímával felszerelt, úszómedencével is büszkélkedő házak egész évben üresen állnak.
Nagyon sok ember örülne annak, ha egy roncsházhoz juthatna, amit magának kéne újjáépítenie. Ők nem luxusra vágynak, csak egy meleg otthonra, ahol nincs se padlófűtés, se csokiszökőkút, csak egy fedél a fejük felett, ahol végre nem fáznak.
Budapesten is láttunk sok üres, kihasználatlan épületet, de az itteni, bontásra ítélt házak sokkal elszomorítóbbak, valahogy az elmúlást juttatják az eszembe. Ezeknek a házikóknak valószínűleg egytől-egyig saját történetük van, és olyan szörnyű, hogy azok az emberek, akik ezeket felépítették, vagy csak lakták, mind számunkra ismeretlen emberek, akik egy életen át dolgoztak a szőlőjükben, hogy egy ilyen kicsike házat fenntarthassanak. Vajon kik lehettek ezek az emberek?
Nagyon zavar, hogy amíg az egyik embernek esélye sincs egy szerény kis lakhelyre, addig a másik megteheti azt, hogy fenntart egy luxuskéglit csak azért, hogy egy évben egyszer itt töltsön két hetet (jobb esetben három hónapot) a nyárból. Ez borzasztó egyenlőtlen és igazságtalan!
Miért van ez így?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése