34 éves pár vagyunk egy kutyával és Budapestről vidékre szeretnénk költözni. Régóta halmozódik bennünk a városi élet okozta feszültség, aminek oka a szmogtól kezdve a városi zajon át, a kibírhatatlan nyári meleg, a gyűlölködő, arrogáns, ugyanakkor "nemtörődöm" emberek társasága és további számtalan egyéb zavaró tényező. Motivációinkat itt gyűjtöttük össze, de az egyik kedvenc filmünk is nagy szerepet játszott a döntésünkben.
A városi emberek elidegenedtek egymástól, és a jólétükben már nem tudnak mit kezdeni magukkal, így az unalmas perceikben mások hibáit keresik, - amit a Facebooknak hála - kendőzetlenül jól meg is lehet írni a kiszemelt illetőnek. Az ilyen gyűlölködő okosak aztán közösségekbe rendeződnek, és együtt gyűlölik saját kényelmes életüket; egy általuk bemocskolt és negatív jelzőkkel felruházott személy képében.
S ha a Facebook alattvalói még nem tűnnének elég betegnek, sétáljunk le a körúton legalább egy villamos megállónyit, és érezzük át, ahogy a városi zombik közlekednek, ügyet nem vetve a szembejövőre, (annak korára, nemére, stb.) a piros lámpákra, csak vonulnak görnyedten, fülükben a dróttal, szemük előtt az okostelefonjukkal.
Itt nem csupán az emberség veszett ki az emberekből, hanem maga az élet. Úgy tűnik, a Skynet kezdi átvenni a hatalmat az emberiség felett. A kütyük kiszipolyozzák az emberek lelkét, a fiatalok már elképzelhetetlennek tartják, hogy van élet a Facebook és az mp3-on túl is...
A városi már nem igazán ismeri a természetet, hiszen szinte mindet kiírtotta. A mai gyerekek már úgy fognak felnőni, hogy fogalmuk sincs, mi az az erdő, milyenek a fák. Nem is beszélve a favágásról, ha netán fűteni szeretnénk az életben maradáshoz. (Igaz, lassan fa sem marad az egész világon...)
Mi nem akarunk ilyenek lenni! Nem akarjuk, hogy ne tudjunk létezni úgy, ahogyan az a "jóságosisten" a földre pottyantott minket. Nem akarjuk, hogy életünk a várostól, a közművektől függjön, és pláne nem drótokon lógó, élőhalottak döntéseitől, akiket a városiak maguk közül választottak meg.
Képmutatás volna azt állítani, hogy az Internetre nincs szükségünk, hiszen a világháló ma már elengedhetetlen része az életünknek, de nem veheti át felettünk a hatalmat! Mi ezért döntöttünk úgy, hogy kipróbáljuk a vidéki életet, ahol igazi fák árnyékában, élő emberek között, a műanyag hamburgert és a benzingőzt nélkülözve élhetjük a mindennapjainkat, kevésbé kényelmes körülmények között, de egészségesebben.
Apósom évek óta szívét-lelkét beleépítette abba a házba, amit tragikus hirtelenséggel történt halála miatt nem tudott befejezni. Részben ez is motivál minket; szeretnénk befejezni, amit elkezdett. A fent leírtak értelmében továbbá úgy érezzük, hogy talán ez a ház lehet a mi nagy lehetőségünk arra, hogy kipróbáljuk, tudunk-e élni a civilizáción túl, függetlenül...
A városi emberek elidegenedtek egymástól, és a jólétükben már nem tudnak mit kezdeni magukkal, így az unalmas perceikben mások hibáit keresik, - amit a Facebooknak hála - kendőzetlenül jól meg is lehet írni a kiszemelt illetőnek. Az ilyen gyűlölködő okosak aztán közösségekbe rendeződnek, és együtt gyűlölik saját kényelmes életüket; egy általuk bemocskolt és negatív jelzőkkel felruházott személy képében.
S ha a Facebook alattvalói még nem tűnnének elég betegnek, sétáljunk le a körúton legalább egy villamos megállónyit, és érezzük át, ahogy a városi zombik közlekednek, ügyet nem vetve a szembejövőre, (annak korára, nemére, stb.) a piros lámpákra, csak vonulnak görnyedten, fülükben a dróttal, szemük előtt az okostelefonjukkal.
Itt nem csupán az emberség veszett ki az emberekből, hanem maga az élet. Úgy tűnik, a Skynet kezdi átvenni a hatalmat az emberiség felett. A kütyük kiszipolyozzák az emberek lelkét, a fiatalok már elképzelhetetlennek tartják, hogy van élet a Facebook és az mp3-on túl is...
A városi már nem igazán ismeri a természetet, hiszen szinte mindet kiírtotta. A mai gyerekek már úgy fognak felnőni, hogy fogalmuk sincs, mi az az erdő, milyenek a fák. Nem is beszélve a favágásról, ha netán fűteni szeretnénk az életben maradáshoz. (Igaz, lassan fa sem marad az egész világon...)
Mi nem akarunk ilyenek lenni! Nem akarjuk, hogy ne tudjunk létezni úgy, ahogyan az a "jóságosisten" a földre pottyantott minket. Nem akarjuk, hogy életünk a várostól, a közművektől függjön, és pláne nem drótokon lógó, élőhalottak döntéseitől, akiket a városiak maguk közül választottak meg.
Képmutatás volna azt állítani, hogy az Internetre nincs szükségünk, hiszen a világháló ma már elengedhetetlen része az életünknek, de nem veheti át felettünk a hatalmat! Mi ezért döntöttünk úgy, hogy kipróbáljuk a vidéki életet, ahol igazi fák árnyékában, élő emberek között, a műanyag hamburgert és a benzingőzt nélkülözve élhetjük a mindennapjainkat, kevésbé kényelmes körülmények között, de egészségesebben.
Apósom évek óta szívét-lelkét beleépítette abba a házba, amit tragikus hirtelenséggel történt halála miatt nem tudott befejezni. Részben ez is motivál minket; szeretnénk befejezni, amit elkezdett. A fent leírtak értelmében továbbá úgy érezzük, hogy talán ez a ház lehet a mi nagy lehetőségünk arra, hogy kipróbáljuk, tudunk-e élni a civilizáción túl, függetlenül...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése