Korábban már írtam a fogproblémámról. Az a fogam előfordult, hogy fájdogált, de nem úgy, hogy azt ne lehessen kibírni. ...és hát amitől óva intenék minden kedves olvasót, a kibírható fájdalommal én bizony soha életemben nem mentem el a fogorvoshoz!
Teltek-múltak a hetek vidéken, a fogproblémám megszűnt, már nem érzek fájdalmat, hacsak nem azt, hogy hidegre érzékeny az említett fogam, ill. egy ideje a rágás is kellemetlen ott, így a másik oldalt használtam rágásra.
...és egyszer csak belenyílalt a fájdalom a másik oldalba! Mondanom sem kell, hogy ekkor is napokig húztam így, a fájdalom a másik oldali tömött fogamhoz hasonlóan hol a fülembe nyílalt, hol a fejembe. Ez a fogam kb. húsz éves amalgám töméssel remekül megvolt, míg kb. egy éve moziban beletört a pattogatott kukoricába. Amalgámmal pótolták a hiányzó fogdarabot, de állítólag lyukas is volt.
Szóval az erős fájdalmak egyre sűrűsödtek, míg végül nem bírtam tovább elviselni őket. Sajnos a faluban csak magánfogorvos van, a közeli településeken meg ha van is térítésmentes, TB által támogatott fogászat, budapestiként nem biztos, hogy ellátnak. Azonkívül biciklivel még nem is lett volna probléma felderíteni a szükséges fogászatot, de nem fájós foggal!!!
Ezért minden Pestről vidékre költözőnek azt tanácsolom, hogy az orvosokat, orvosi ügyeleteket ne felejtse el összeírni már a költözést követő első napokban, hogy ne a bajban kelljen keresgélni!
A szomszédunk Pestre jár fogászatra, a kiszemelt, legközelebbi TB gyanús fogászat nem vette fel a telefont, így keresgélés helyett maradt a vonatozás, irány Budapest! Versenyt kellett futnom a fájdalomcsillapító hatásával, de sajnos alulmaradtam. Induláskor bevettem egy pirulát, de hiába reméltem, hogy kitart a kezelésig, a vonaton már nem volt hatása.
Senkinek nem kívánom azt a több órás tortúrát, amit a fájós fogammal átéltem! A hőségriadó közepén a rakoncátlan kutyánkkal gyaloglás, busz, vonat, majd a budapesti zsongásba visszaérkezve még haza kellett kavirnyálni őnégylábúságával, és csak ezután jött a fogorvos...
Teltek-múltak a hetek vidéken, a fogproblémám megszűnt, már nem érzek fájdalmat, hacsak nem azt, hogy hidegre érzékeny az említett fogam, ill. egy ideje a rágás is kellemetlen ott, így a másik oldalt használtam rágásra.
...és egyszer csak belenyílalt a fájdalom a másik oldalba! Mondanom sem kell, hogy ekkor is napokig húztam így, a fájdalom a másik oldali tömött fogamhoz hasonlóan hol a fülembe nyílalt, hol a fejembe. Ez a fogam kb. húsz éves amalgám töméssel remekül megvolt, míg kb. egy éve moziban beletört a pattogatott kukoricába. Amalgámmal pótolták a hiányzó fogdarabot, de állítólag lyukas is volt.
Szóval az erős fájdalmak egyre sűrűsödtek, míg végül nem bírtam tovább elviselni őket. Sajnos a faluban csak magánfogorvos van, a közeli településeken meg ha van is térítésmentes, TB által támogatott fogászat, budapestiként nem biztos, hogy ellátnak. Azonkívül biciklivel még nem is lett volna probléma felderíteni a szükséges fogászatot, de nem fájós foggal!!!
Ezért minden Pestről vidékre költözőnek azt tanácsolom, hogy az orvosokat, orvosi ügyeleteket ne felejtse el összeírni már a költözést követő első napokban, hogy ne a bajban kelljen keresgélni!
A szomszédunk Pestre jár fogászatra, a kiszemelt, legközelebbi TB gyanús fogászat nem vette fel a telefont, így keresgélés helyett maradt a vonatozás, irány Budapest! Versenyt kellett futnom a fájdalomcsillapító hatásával, de sajnos alulmaradtam. Induláskor bevettem egy pirulát, de hiába reméltem, hogy kitart a kezelésig, a vonaton már nem volt hatása.
Senkinek nem kívánom azt a több órás tortúrát, amit a fájós fogammal átéltem! A hőségriadó közepén a rakoncátlan kutyánkkal gyaloglás, busz, vonat, majd a budapesti zsongásba visszaérkezve még haza kellett kavirnyálni őnégylábúságával, és csak ezután jött a fogorvos...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése