Kóbor kutyák
Költözés előtt ez meg sem fordult a fejünkben. Budapesten a belvárosban nincsenek kóbor kutyák. Mi legalábbis nem találkoztunk még egyel sem. Továbbmegyek, a kóbor kutyákról alkotott kép a városiak számára egy szegény, gyámoltalan, kis termetű cuki kutyus, aki másra sem vágyik, minthogy megtaláljuk őket, és ők agyonnyaldosva minket hálálkodjanak a kapott csontalakú falatkákért, vagy azért a meleg, rózsaszín takaróért.
Azért egy kóbor kutya az életben teljesen más! Persze ez sok mindentől függ, (milyen fajta, honnan lépett le, milyen volt a gazdi, mióta kóborol, mikor evett utoljára, stb.) de a vidéken/külvárosban kóborló kutyáknak a legkülönbözőbb történeteit ismerjük, ami valószínűleg az egykori fajtamentő korszakunkból adódik.
Sajnos van olyan kutya, aki már többedik gazdin van túl, mert minden örökbefogadója ráun. Nem szebb a története a laboros kutyusoknak sem, de mesélhetnénk a szaporítók kezei közül disznóólból mentett, éheztetett, beteg kutyákról, vagy azokról a fajtákról, akiket viadalra visznek. Sajnos ezek a kutyák sok esetben elvesztették az emberekbe vetett bizalmukat, némelyikük agresszívan reagál a közeledésre, némelyik meg fülét-farkát behúzva menekül.
Van azonban az éremnek egy másik oldala, amikor a kóbor kutya közelít az emberhez...
Kutya a kutyának farkasa?!
Esetünkben a két hónapja tartó vidéki életünk alatt pontosan ez történt egymás után négy alkalommal. A négyből csak egyszer találkoztunk kóbor kutyával, de a másik három randi sem volt jó élmény. Minden esetben más fajta kutyával kellett szembenéznünk, így még félelmetesebbek voltak ezek a találkozások...
Három alkalommal az új szomszédaink kutyáival gyűlt meg a bajunk. Mindhárom kutya nem tetszésének hangot adva jelezte felénk nap-mint-nap, hogy nem szimpatizál velünk. Mindig úgy tűnt, hogy Beigli kutyánk akasztotta ki őket, aki pedig békés kutya, soha senkivel nem balhézott még össze, és mindenkivel hajlandó lenne játszani.
Két kis termetű kutya a kerítés alatt mászott ki, közülük az egyik oda is kapott Beigli senekébe, de a gazdi visszahívta. A másik kutya csak megszagolta Beiglit, aztán lecsillapodva távozott. A másik két eset borzasztó rémisztő volt, mert az a két kutya már nem Beigli súlycsoportjába tartozott.
Az egyik egy német szomszéd német juhász kutyája, akinek napok óta bögyében volt a mi szemünk fénye. Egy nap a szokásos ugatás közepette fogta és átugrotta a kerítést, hogy látszólag nekimenjen Beiglinek, miközben csak megszagolta őt. Nagyon megijedtünk, mert sajnos nem is egy olyan sztorit ismertünk, amikor egy beagle kutyát német juhász tépett meg.
Mint kiderült, Kira a látszat ellenére egy intelligens, okos, jól nevelt kutya, (aki nem mellesleg gyönyörű is), aki hallgat a gazdájára, de akkor ők nem voltak vele a kertben, így történhetett meg, hogy Kira átugrotta a kerítést.
Végül egy kóbor kutya hozta ránk a frászt, akinek a fenti esetek után első pillanatban még jó, hogy nem örültünk túlzottan, mert egyszer csak az utunkban állt, majdnem a ház előtt. Nem kerülhettük ki, hiszen haza kellett mennünk, ő pedig láthatóan érdeklődött Beigli után. Van az a lassú, megfontolt mozgás, amit a támadásra számító/vagy épp készülő?! kutya szokott produkálni...
Nos, ezt csinálta Mazsola is, akit először meglátva megállt bennünk az ütő, de végül egy napot töltöttünk vele "együtt", miután nem tágított a kapunk elől, és kiderült, hogy békés, jól nevelt, okos kutya ő, így meghirdettük a neten, hogy keressük a gazdáját, így Mazsola másnap már haza is került.
Mit tegyünk?
A fenti esetek valószínűsíthető, hogy Beigli tüzelésének köszönhetőek. Nekünk szerencsénk volt, egy eset sem végződött balhéval, és a gólya sem fog hozni kiskutyákat. Ennek ellenére mindenkinek azt javaslom, hogy legyen óvatos, mert vidéken a kutyák sok esetben póráz nélkül jönnek-mennek, és ahogy a fenti példa is mutatja, a kerítés gyakran nem akadály...
Budapest belvárosában a kutyák csak a séta idején találkoznak, akkor is pórázon vannak, így ritkábban van félnivalónk. Vidéken azonban az ebek a legtöbb helyen házőrző kutyák, nem szeretik a "birtokháborítást" még a kapun kívül, az utcában sem. Továbbá vidékre költöző pesti kutyásként nem biztos, hogy eszünkbe jut, hogy a lépcsőház nélküli kertes házból a kutya az új helyzetnek köszönhetően esetleg meglép, mert van rá lehetősége, vagy nem fog kijönni valamelyik közeli kutyával.
Beigli előtt most kitárult a világ, és a városi életét hátrahagyva most már vidéki kutyaként, kertben éli az életét, de nagyon figyelünk, nehogy kimenjen a kapun. Részben fajtájánál fogva, részben pedig azért, mert "még beilleszkedés alatt áll" nem vesszük le róla a pórázt, csak a kapun belül. Új lakóként adni kell egy kis időt a kutyánknak is, hisz nem csak nekünk kell beilleszkednünk...
Költözés előtt ez meg sem fordult a fejünkben. Budapesten a belvárosban nincsenek kóbor kutyák. Mi legalábbis nem találkoztunk még egyel sem. Továbbmegyek, a kóbor kutyákról alkotott kép a városiak számára egy szegény, gyámoltalan, kis termetű cuki kutyus, aki másra sem vágyik, minthogy megtaláljuk őket, és ők agyonnyaldosva minket hálálkodjanak a kapott csontalakú falatkákért, vagy azért a meleg, rózsaszín takaróért.
Azért egy kóbor kutya az életben teljesen más! Persze ez sok mindentől függ, (milyen fajta, honnan lépett le, milyen volt a gazdi, mióta kóborol, mikor evett utoljára, stb.) de a vidéken/külvárosban kóborló kutyáknak a legkülönbözőbb történeteit ismerjük, ami valószínűleg az egykori fajtamentő korszakunkból adódik.
Sajnos van olyan kutya, aki már többedik gazdin van túl, mert minden örökbefogadója ráun. Nem szebb a története a laboros kutyusoknak sem, de mesélhetnénk a szaporítók kezei közül disznóólból mentett, éheztetett, beteg kutyákról, vagy azokról a fajtákról, akiket viadalra visznek. Sajnos ezek a kutyák sok esetben elvesztették az emberekbe vetett bizalmukat, némelyikük agresszívan reagál a közeledésre, némelyik meg fülét-farkát behúzva menekül.
Van azonban az éremnek egy másik oldala, amikor a kóbor kutya közelít az emberhez...
Kutya a kutyának farkasa?!
Esetünkben a két hónapja tartó vidéki életünk alatt pontosan ez történt egymás után négy alkalommal. A négyből csak egyszer találkoztunk kóbor kutyával, de a másik három randi sem volt jó élmény. Minden esetben más fajta kutyával kellett szembenéznünk, így még félelmetesebbek voltak ezek a találkozások...
Három alkalommal az új szomszédaink kutyáival gyűlt meg a bajunk. Mindhárom kutya nem tetszésének hangot adva jelezte felénk nap-mint-nap, hogy nem szimpatizál velünk. Mindig úgy tűnt, hogy Beigli kutyánk akasztotta ki őket, aki pedig békés kutya, soha senkivel nem balhézott még össze, és mindenkivel hajlandó lenne játszani.
Két kis termetű kutya a kerítés alatt mászott ki, közülük az egyik oda is kapott Beigli senekébe, de a gazdi visszahívta. A másik kutya csak megszagolta Beiglit, aztán lecsillapodva távozott. A másik két eset borzasztó rémisztő volt, mert az a két kutya már nem Beigli súlycsoportjába tartozott.
Az egyik egy német szomszéd német juhász kutyája, akinek napok óta bögyében volt a mi szemünk fénye. Egy nap a szokásos ugatás közepette fogta és átugrotta a kerítést, hogy látszólag nekimenjen Beiglinek, miközben csak megszagolta őt. Nagyon megijedtünk, mert sajnos nem is egy olyan sztorit ismertünk, amikor egy beagle kutyát német juhász tépett meg.
Mint kiderült, Kira a látszat ellenére egy intelligens, okos, jól nevelt kutya, (aki nem mellesleg gyönyörű is), aki hallgat a gazdájára, de akkor ők nem voltak vele a kertben, így történhetett meg, hogy Kira átugrotta a kerítést.
Végül egy kóbor kutya hozta ránk a frászt, akinek a fenti esetek után első pillanatban még jó, hogy nem örültünk túlzottan, mert egyszer csak az utunkban állt, majdnem a ház előtt. Nem kerülhettük ki, hiszen haza kellett mennünk, ő pedig láthatóan érdeklődött Beigli után. Van az a lassú, megfontolt mozgás, amit a támadásra számító/vagy épp készülő?! kutya szokott produkálni...
Nos, ezt csinálta Mazsola is, akit először meglátva megállt bennünk az ütő, de végül egy napot töltöttünk vele "együtt", miután nem tágított a kapunk elől, és kiderült, hogy békés, jól nevelt, okos kutya ő, így meghirdettük a neten, hogy keressük a gazdáját, így Mazsola másnap már haza is került.
Mit tegyünk?
A fenti esetek valószínűsíthető, hogy Beigli tüzelésének köszönhetőek. Nekünk szerencsénk volt, egy eset sem végződött balhéval, és a gólya sem fog hozni kiskutyákat. Ennek ellenére mindenkinek azt javaslom, hogy legyen óvatos, mert vidéken a kutyák sok esetben póráz nélkül jönnek-mennek, és ahogy a fenti példa is mutatja, a kerítés gyakran nem akadály...
Budapest belvárosában a kutyák csak a séta idején találkoznak, akkor is pórázon vannak, így ritkábban van félnivalónk. Vidéken azonban az ebek a legtöbb helyen házőrző kutyák, nem szeretik a "birtokháborítást" még a kapun kívül, az utcában sem. Továbbá vidékre költöző pesti kutyásként nem biztos, hogy eszünkbe jut, hogy a lépcsőház nélküli kertes házból a kutya az új helyzetnek köszönhetően esetleg meglép, mert van rá lehetősége, vagy nem fog kijönni valamelyik közeli kutyával.
Beigli előtt most kitárult a világ, és a városi életét hátrahagyva most már vidéki kutyaként, kertben éli az életét, de nagyon figyelünk, nehogy kimenjen a kapun. Részben fajtájánál fogva, részben pedig azért, mert "még beilleszkedés alatt áll" nem vesszük le róla a pórázt, csak a kapun belül. Új lakóként adni kell egy kis időt a kutyánknak is, hisz nem csak nekünk kell beilleszkednünk...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése