Honvágy?!

Thomasszal minden évben kimentünk megnézni a tűzijátékot. Igen, abban az évben is. Csak abban az évben nem voltunk kint, amikor nyomós okunk volt rá: pl. külföldön tartózkodtunk, stb. Az utóbbi években viszont már kihagytuk, mert egyrészt több pontról lőttek, és így nem tűnt olyan látványosnak, másrészt egyre kevésbé viseltem el a tömeget...

Az idei tüzijátékot már innen, a házból gondoltuk nézni, merthogy a faluban is volt tűzijáték, Budapest meg csak 30 km innen. Azt gondoltuk, mindkettőt látjuk majd. Tévedtünk, alig lehetett valamit látni mindkettőből. Rákényszerültünk a TV-re.

Részlet a 2008-as, augusztus 20-i tűzijátékból

Olyan furcsa érzést tapasztaltam, amit azelőtt soha. Jó érzéssel gondoltam Budapestre, eszembe jutottak az esti fények, a Duna, ami mellett nagyon sokat sétáltunk, a nagy hajók, amikről mindig álmodoztunk, milyen jó lenne felszállni az egyikre. Mindezt a tűzijáték közvetítése váltotta ki belőlem, ahogyan a helyszínről mutatták a képeket.

Megkönnyeztem.

Először voltak olyan gondolataim, hogy talán kizártuk magunkat valamiből. Innen is be lehet jutni Budapestre, de azt most nem engedhetjük meg magunknak. Főleg nem olyasvalamiért, ami további költekezést von maga után. Perec, üdítő, stb. A vidékben részben épp ez a jó, hogy nem csábít el mindig minden fölösleges nassolni való.

Az érzés olyankor is felmerült bennem, amikor régi emlékekre gondolok.
Szerintem öregszem...