2 hónapja élünk vidéken, ezelőtt belvárosi tetőtéri lakásban szenvedtük át a kánikulákat. A rekordunk amott tartós 37 Celsius fok volt, levegő mozgás tárt bejárati ajtó mellett is nulla, zuhanyzás pedig kb. óránként...
Itt, a búzatáblák felett, a hegyen 34 fok volt eddig a maximum, a hőségben többnyire felhők alakulnak, olyankor párás a levegő, ami szintén nagyon nehéz. Ami azonban pótolhatatlan, az a légmozgás, ami odahaza egyáltalán nem volt, illetve az éjszakai hőmérséklet csökkenés, ami nyáron a nagy melegben Budapest belvárosában már csak történelem...
Mivel itt nincs vízhálózat kiépítve, és a kútfúrásra nem telik, nem tudjuk élvezni a kánikulában oly nagy élményt jelentő pancsolást, mint mások. Itt nem tudunk óránként zuhanyozni, nincs locsolás slaggal, se medence, vagy öntözőrendszer a növényekhez. Mivel most egy 8 m3-es esővízgyűjtő medencéből kell gazdálkodnunk, egy nap egyszer zuhanyzunk, a növényeket pedig 8 literes kannákkal öntözzük, több fordulóval.
Egy több hétig tartó kánikula közepén vagyunk, nagyon nehéz megszokni, hogy a vízforrásaink mindegyikéből (esővízgyűjtő medence, csapos kannák) csak épp, hogy csordogál a víz, nincs meg sehol a megszokott nyomás, vagyis a vízsugár. Mint említettem ilyen időben otthon én kb. óránként zuhanyoztam. Jól jönne egy medence, ha nem is úszómedence, de valami kisebb pancsoló...
Mégis ha újra a budapesti lakásra gondolok, hiába a korlátlanul használható víz, a lakás levegőtlen, a környék amott a legkevésbé sem bővelkedik növényekben, így a levegő sűrű és szmogos, és ami a legrosszabb, hogy az egymáshoz közel eső épületek falai átmelegednek, amitől az utcák igazi katlanná változnak a tikkasztó melegben. Vidéken, legalábbis itt ez egyáltalán nincs.
Budapesten négy irányból zár közre a forróság: alulról az aszfalt, oldalról a házak falai, fentről pedig a Nap. Vidéken a lábunk alatt földút van, az épületek pedig egymáshoz kevésbé közel vannak megépítve, így csak a fentről ér minket a meleg.
Mindent összevetve szerintem egyértelműen a városban elviselhetetlenebb a meleg, ahol ha csak az aszfaltot felszednék mindenhol a talajról, biztos vagyok benne, hogy több fokkal hűvösebb lenne a belvárosi levegő...
Itt, a búzatáblák felett, a hegyen 34 fok volt eddig a maximum, a hőségben többnyire felhők alakulnak, olyankor párás a levegő, ami szintén nagyon nehéz. Ami azonban pótolhatatlan, az a légmozgás, ami odahaza egyáltalán nem volt, illetve az éjszakai hőmérséklet csökkenés, ami nyáron a nagy melegben Budapest belvárosában már csak történelem...
 |
| Vidéki hőmérséklet. A fénykép készítése előtt a hőmérő kiakadt, túlment az 55 Celsius fokos maximumon. |
Egy több hétig tartó kánikula közepén vagyunk, nagyon nehéz megszokni, hogy a vízforrásaink mindegyikéből (esővízgyűjtő medence, csapos kannák) csak épp, hogy csordogál a víz, nincs meg sehol a megszokott nyomás, vagyis a vízsugár. Mint említettem ilyen időben otthon én kb. óránként zuhanyoztam. Jól jönne egy medence, ha nem is úszómedence, de valami kisebb pancsoló...
Mégis ha újra a budapesti lakásra gondolok, hiába a korlátlanul használható víz, a lakás levegőtlen, a környék amott a legkevésbé sem bővelkedik növényekben, így a levegő sűrű és szmogos, és ami a legrosszabb, hogy az egymáshoz közel eső épületek falai átmelegednek, amitől az utcák igazi katlanná változnak a tikkasztó melegben. Vidéken, legalábbis itt ez egyáltalán nincs.
Budapesten négy irányból zár közre a forróság: alulról az aszfalt, oldalról a házak falai, fentről pedig a Nap. Vidéken a lábunk alatt földút van, az épületek pedig egymáshoz kevésbé közel vannak megépítve, így csak a fentről ér minket a meleg.
Mindent összevetve szerintem egyértelműen a városban elviselhetetlenebb a meleg, ahol ha csak az aszfaltot felszednék mindenhol a talajról, biztos vagyok benne, hogy több fokkal hűvösebb lenne a belvárosi levegő...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése