Na jó, ez így nem igaz. Míg otthon már azt is kikérte magának a kisasszony, ha séta közben egy pocsolya állta az útját, a kertben sokkal jobban viseli az esőt, és a nedves környezetet. A városban az is előfordult, hogy egy helyben álltunk egy árkád alatt, mert Beigli nem volt hajlandó az esőben közlekedni. Itt nem húzatja magát, simán kimegy a kertbe az esőbe, sőt! A napokig tartó esőzés után simán lefekszik a még nyirkos földre és fűbe csontot rágni...
A házban már más a helyzet, és erre céloztam a címben is. Kerékpárral történt vidékre költözésünkkor elsők között volt a kutyánk fekvőhelye és eledele, amit átvittünk a vidéki házba. Nyáron a pihe-puha fekhely működött is, Beigli egyből megtalálta, és kezdettől fogva ott aludt, anélkül, hogy mi megmutattuk volna, hogy ott kell aludnia.
De jött a hűvösebb idő, amit odahaza egyáltalán nem érzékeltünk, csak a séták idején. Itt viszont a házban is hűvösebb van. Abban a helyiségben, ahol nappal tartózkodunk, kőburkolat van a padlón, és azon van Beigli fekhelye. Alattunk részben pince, részben a föld, ami nem ugyanaz, mint amikor 2 emelet van az ember alatt a társasházban, amit ráadásul fűtenek is az alattunk lakók...
Szóval itt nincs alattunk lakó, nincs alulról fűtés, de van hideg kő, amit magunk alatt már lefedtünk OSB-vel, de Beigli csak a vékony szivacson feküdt, és most eljöttek ezek a sötét, esős idők...
Most szigor van, nem mehet ki akármikor a kisasszony, csak napi 2-3 alkalommal, ami nem kevesebb, mint anno a budapesti sétáink voltak. Minden esőben történő kimozdulás után szigorúan kutya- és főleg mancstörlés van, ami nem csak azért fontos, hogy ne hozzon be sarat, hanem hogy a saját helyét se koszolja össze, ill. természetesen azért, hogy ne fázzon a lelkem.
A "kertészkedések" után mindig betakargattam Beiglit, de ilyenkor vizes marad a kutya, és hát ő benti kutya... Már többször gyanús volt, hogy fázik, volt, amikor remegett is, de mindig felmelegítettük egy pokróccal az ölünkben, vagy szimplán a helyén bebugyoláltuk, ami miatt egy percig sem ellenkezett.
A fentiek miatt tervben van egy kulturáltabb hely kialakítás a számára, valamint a kedvenc babzsák fekhelyét is el fogjuk hozni Budapestről, amint lehetőség lesz rá, de addig is ki kellett találnunk valamit, hogy ne fázzon.
Ehhez az itt kallódó mindenfélét használtuk fel, többek között egy gumiabroncsot. Hogy hogyan lehet gumiabroncsból kutyafekhelyet készíteni, az itt olvasható.
A házban már más a helyzet, és erre céloztam a címben is. Kerékpárral történt vidékre költözésünkkor elsők között volt a kutyánk fekvőhelye és eledele, amit átvittünk a vidéki házba. Nyáron a pihe-puha fekhely működött is, Beigli egyből megtalálta, és kezdettől fogva ott aludt, anélkül, hogy mi megmutattuk volna, hogy ott kell aludnia.
 |
| Beigli a félkész ágyikójában |
Szóval itt nincs alattunk lakó, nincs alulról fűtés, de van hideg kő, amit magunk alatt már lefedtünk OSB-vel, de Beigli csak a vékony szivacson feküdt, és most eljöttek ezek a sötét, esős idők...
Most szigor van, nem mehet ki akármikor a kisasszony, csak napi 2-3 alkalommal, ami nem kevesebb, mint anno a budapesti sétáink voltak. Minden esőben történő kimozdulás után szigorúan kutya- és főleg mancstörlés van, ami nem csak azért fontos, hogy ne hozzon be sarat, hanem hogy a saját helyét se koszolja össze, ill. természetesen azért, hogy ne fázzon a lelkem.
A "kertészkedések" után mindig betakargattam Beiglit, de ilyenkor vizes marad a kutya, és hát ő benti kutya... Már többször gyanús volt, hogy fázik, volt, amikor remegett is, de mindig felmelegítettük egy pokróccal az ölünkben, vagy szimplán a helyén bebugyoláltuk, ami miatt egy percig sem ellenkezett.
A fentiek miatt tervben van egy kulturáltabb hely kialakítás a számára, valamint a kedvenc babzsák fekhelyét is el fogjuk hozni Budapestről, amint lehetőség lesz rá, de addig is ki kellett találnunk valamit, hogy ne fázzon.
Ehhez az itt kallódó mindenfélét használtuk fel, többek között egy gumiabroncsot. Hogy hogyan lehet gumiabroncsból kutyafekhelyet készíteni, az itt olvasható.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése