Thomas gyakran siet. Amilyen ügyes és talpraesett, sokszor kapkod. Amióta megtudtuk, hogy egy Kennedy szindróma nevű betegséget örökölt, igyekszem kevésbé rászólni, mert tudom, nála a sietség összefügghet a betegséggel. De a biztonsághoz ragaszkodom, így néha kénytelen vagyok sárkányként viselkedni, amikor pl. a láncfűrész van a kezében. A láncfűrész nem játék, ott nincs bocsánat, ha az ember kapkod, így első a biztonság.
A minap hasonlóképpen igyekezett valami teendő közepette a ház irányába, aminek lépcsője alatt egy vas-lábtörlő helyezkedik el. A lábtörlőn valahogy olyan rosszul lépett, hogy kibicsaklott a lába. Gumicsizmában volt, a lába úgy fordult ki, hogy a csizmán belül elfordult a lábfeje.
Ez már így önmagában is elég rosszul hangzik, hát, amikor még elmesélte, hogy a félrelépéssel egyidőben egy reccsenést is hallott. Valójában mindkettőnket ez ijesztett meg a legjobban...
Fájdalmat csak 1-2 óra múlva érzett, akkor már eléggé panaszkodott szegény, de látszani semmi nem látszott. Próbálta mozgatni a lába minden porcikáját, nyomkodtuk, próbálgattuk óvatosan, hogy mi fáj, de mivel egyikünknek sem volt még csonttörése, eléggé megijedtünk, hogy nem-e tört el a lába.
Keresgéltünk a neten, a kérdéseinkre, szerettünk volna egy egyértelmű választ kapni arra, hogy ez törés-e, vagy sem, de mindenütt azt olvastuk, hogy töréskor belilul és óriásira dagad a kérdéses testrész. Thomasznak nem dagadt be a lába és nem is lilult be. Mozgatni is tudta a lábujjait, és rá is tudott állni a lábára, igaz, nem rendesen.
Nyomkodás alapján az V. lábközépcsontra gyanakodtunk, mert a talp felől nyomkodva is fájt neki a lába, de anyukám, és egy kedves masszőz ismerősünk is megerősítette, a neten olvasottakat, hogy ha rá tud állni, és nem dagadt meg, akkor valszeg nem törés. Megbeszéltük, hogy várunk egy éjszakát, legfeljebb még egy napot, és ha nem javul a helyzet, akkor elmegyünk a dokihoz.
A hegy tetejéről autó nélkül ez érdekes elképzelésnek tűnt a városi élet mindent megoldó 4-6-os villamosa után, nem beszélve arról, hogy a Klinikák metróállomás közelében laktunk, amihez minden szakorvosi rendelő nagyon közel van. Nade itt még az sem volt világos, hogy hová kell mennünk, azon kívül, hogy sebészetre...
Hála az égnek már másnap enyhült Thomas fájdalma, annak ellenére, hogy reggelre egy kicsit piros volt és talán kicsit meg is dagadt neki, de a hallottakhoz képest ez jelentéktelennek tűnt. Ennek ellenére még egy hétig figyeltük, harmadnapra már semmi baja nem volt, negyedik nap pedig már újra rá tudott állni, mint a botlás előtt.
Örülök, hogy így alakult, a tanulság pedig az, hogy aki Pestről vidékre költözik, legyen tisztába azzal, hogy hol vehetőek igénybe az egészségügyi szolgáltatások, főleg váratlan baleset esetén. Aki pedig azért aggódik, hogy eltört-e valamilyen eleséskor, ha reccsenést hallott, szeretném megnyugtatni: a reccsenéskor nem feltétlenül csonttörés hangját lehet hallani!
Állítólag eséskor a testünk egyéb részei is adhatnak ki ilyen hangot (ínek, izomzat), a bokaficam is járhat ilyen hanggal. Úgyhogy ha nincs nagyon bedagadva a lábad, és nem is lila színű, akkor elképzelhető, hogy te is megúsztad, de azért jobb, ha ezt magától az orvostól hallod!
A minap hasonlóképpen igyekezett valami teendő közepette a ház irányába, aminek lépcsője alatt egy vas-lábtörlő helyezkedik el. A lábtörlőn valahogy olyan rosszul lépett, hogy kibicsaklott a lába. Gumicsizmában volt, a lába úgy fordult ki, hogy a csizmán belül elfordult a lábfeje.
Ez már így önmagában is elég rosszul hangzik, hát, amikor még elmesélte, hogy a félrelépéssel egyidőben egy reccsenést is hallott. Valójában mindkettőnket ez ijesztett meg a legjobban...
Fájdalmat csak 1-2 óra múlva érzett, akkor már eléggé panaszkodott szegény, de látszani semmi nem látszott. Próbálta mozgatni a lába minden porcikáját, nyomkodtuk, próbálgattuk óvatosan, hogy mi fáj, de mivel egyikünknek sem volt még csonttörése, eléggé megijedtünk, hogy nem-e tört el a lába.
Keresgéltünk a neten, a kérdéseinkre, szerettünk volna egy egyértelmű választ kapni arra, hogy ez törés-e, vagy sem, de mindenütt azt olvastuk, hogy töréskor belilul és óriásira dagad a kérdéses testrész. Thomasznak nem dagadt be a lába és nem is lilult be. Mozgatni is tudta a lábujjait, és rá is tudott állni a lábára, igaz, nem rendesen.
Nyomkodás alapján az V. lábközépcsontra gyanakodtunk, mert a talp felől nyomkodva is fájt neki a lába, de anyukám, és egy kedves masszőz ismerősünk is megerősítette, a neten olvasottakat, hogy ha rá tud állni, és nem dagadt meg, akkor valszeg nem törés. Megbeszéltük, hogy várunk egy éjszakát, legfeljebb még egy napot, és ha nem javul a helyzet, akkor elmegyünk a dokihoz.
A hegy tetejéről autó nélkül ez érdekes elképzelésnek tűnt a városi élet mindent megoldó 4-6-os villamosa után, nem beszélve arról, hogy a Klinikák metróállomás közelében laktunk, amihez minden szakorvosi rendelő nagyon közel van. Nade itt még az sem volt világos, hogy hová kell mennünk, azon kívül, hogy sebészetre...
Hála az égnek már másnap enyhült Thomas fájdalma, annak ellenére, hogy reggelre egy kicsit piros volt és talán kicsit meg is dagadt neki, de a hallottakhoz képest ez jelentéktelennek tűnt. Ennek ellenére még egy hétig figyeltük, harmadnapra már semmi baja nem volt, negyedik nap pedig már újra rá tudott állni, mint a botlás előtt.
Örülök, hogy így alakult, a tanulság pedig az, hogy aki Pestről vidékre költözik, legyen tisztába azzal, hogy hol vehetőek igénybe az egészségügyi szolgáltatások, főleg váratlan baleset esetén. Aki pedig azért aggódik, hogy eltört-e valamilyen eleséskor, ha reccsenést hallott, szeretném megnyugtatni: a reccsenéskor nem feltétlenül csonttörés hangját lehet hallani!
Állítólag eséskor a testünk egyéb részei is adhatnak ki ilyen hangot (ínek, izomzat), a bokaficam is járhat ilyen hanggal. Úgyhogy ha nincs nagyon bedagadva a lábad, és nem is lila színű, akkor elképzelhető, hogy te is megúsztad, de azért jobb, ha ezt magától az orvostól hallod!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése