Bajban vannak a vadak?!

Őzike a vadasparkban
A közeli vadaspark egyik őzikéje
Szinte kivétel nélkül minden nap látunk őzet. ...és mi minden alkalommal örülünk neki, mint egy óvodás kisgyerek. Budapesten ilyen nem volt, úgyhogy ez nekünk nagy szó!

De egy idő után elgondolkodik az ember, mert nap mint nap látja a bejárati ajtó előtt tébláboló kóborcica családot, az őzeket és a vadnyulakat. Óriási búzatáblák, kukorica és egyéb termőföldek (mikor mi...) vannak itt, de valahogy mégsem elég nagyok, ha nap-mint-nap látjuk a vadakat!

Az őzeknek már a "törzshelyüket" is felfedeztük. Ahogy azt is, hogy mindig megérzik a "szagunkat" és elmenekülnek, pedig a legtöbbször kilométerekre vagyunk tőlük. Ez már mindennapos dolog. Ha olyan nagy területet be tudnának járni, akkor nem láthatnánk minden nap őket.

Valószínűleg nem az őzek száma a sok, hanem minden nap ugyanazokat az állatokat látjuk, mert ők itt élnek. Tőlünk néhány kilométerre. Persze van itt egy vadaspark is, őzekkel, és vadászmezők, de ezek az őzek szabadon élnek a zártkert övezet szomszédságában. Ez egy pestinek nagyon szokatlan, furcsa, ugyanakkor fantasztikum. Ahogy a telek kerítésének túloldalán végig haladó vadnyúl és a kertbe tévedő fácán is!

De vajon azért jönnek az ember lakta helyekre, mert kiszorítottuk őket a természetes élőhelyükről? Vagy csupán azt látjuk, amint az ember és az állat békében megél egymás mellett?!

Jó volna, ha az utóbbiról lenne szó, de sajnos azt hiszem, hogy inkább szomorúnak kell lennem, hiszen az említett őzek törzshelye egy köpésre van az M7-es autópályától...


Persze nyilán az sem véletlen, hogy több vadászlest láttunk már a környéken és a faluban többen vadásznak. Állítólag a közelben vannak erdők. Mi voltunk már erdős területeken, de kifejezetten erdőbe még nem jutottunk el. Talán hamarosan erre is sor kerül, mert apránként szeretnénk felfedezni a környéket.