Tavaly először tapasztalhattuk meg a tavaszt vidéken. Csodálatos, ahogyan ébredezik a természet mind a meleg napfelkeltét, mind pedig a rügyeket és a virágzást illetően! Fantasztikus és leírhatatlan, amint a virágzó gyümölcsfák illatát adó virágok porát a méhek újra és újra az orrunk elé morzsolják a szárnyaikkal. Ezek olyan csodák, amiktől a városi ember megfosztja önmagát, hiszen a zsúfolt társasházak között alig látni a napkeltét, virágillatot pedig már generációk óta nem is érzett az ember, legfeljebb a virágüzletben.
Sajnos a kiskutyánk éppen egy éve lett volna kerti kutyus, de még azelőtt átment a Szivárvány-hídon.
Ha a nyarat már nem is, legalább a virágzó tavaszt még megélhette velünk. A virágzó fák és rétek méltón búcsúztak el tőle, aznap a természettel karöltve könnyeztük át az egész délutánt a borús felhők fedte ürességben.
A természet ezer színben próbált kárpótolni minket, de veszteségünk pótolhatatlan, hisz Beigli már a Szivárvány-hídon túl van...
A nyíló hóvirágok és gyöngyvirágok után sárga nárciszok jelentek meg a szomszédos kertekben és pirosló tulipánok élénk színe kandikált ki a kerítések mögül. De a virágillat mindent felülír, az mindenütt ott van és napról-napra más és más, csakúgy, mint az éppen nyíló virágok színe.
Az orgona nyílását megelőző ibolya minden útszélén megtalálható, kedvesen és bársonyosan simítja végig a falu főútjának széleit. Egy útszéli, elhagyatott helyről hazavittünk egy marékkal, ami jól érezte magát az árnyékos helyen, így ilyen szépen ágaskodott az almafa alatt, remélve, hogy feléri a neki árnyékot adó tuja legalsó ágát.
Az ibolya kedves kis virág, de én rózsaszínű ibolyát még soha életemben nem láttam! A fenti képen látható virágok már a kertben nőttek ilyen szépre és nagyra, de annak ellenére, hogy "szüleik" rózsaszínűek voltak, ők nem örökölték ezt a színt, ők inkébb lilák lettek.
Az ibolyát nagyon egyszerű volt elültetni! Csak kiástuk a gyökerét, elültettük a kertben és meglocsoltuk. Akkor haragudtak ránk, de idén már nyoma sem volt a haragnak, büszkén emelkedtek lila szirmaik az ég felé!
...nem úgy, mint a levendula, amit boltban vettünk, magról ültettük, de semmi. A szomszédtól kapott krókusz zöldje kibújt a földből, de elaludt. Talán a kemény tél tett kárt bennük, mint az angyaltrombitánkban?! Szerencsére az ibolyák még gyönyörűek! Reméljük, jövőre még több lesz belőlük, mint az eperből!
 |
| Beigli a virágzó gyümölcsfák alatt |
Ha a nyarat már nem is, legalább a virágzó tavaszt még megélhette velünk. A virágzó fák és rétek méltón búcsúztak el tőle, aznap a természettel karöltve könnyeztük át az egész délutánt a borús felhők fedte ürességben.
A természet ezer színben próbált kárpótolni minket, de veszteségünk pótolhatatlan, hisz Beigli már a Szivárvány-hídon túl van...
A nyíló hóvirágok és gyöngyvirágok után sárga nárciszok jelentek meg a szomszédos kertekben és pirosló tulipánok élénk színe kandikált ki a kerítések mögül. De a virágillat mindent felülír, az mindenütt ott van és napról-napra más és más, csakúgy, mint az éppen nyíló virágok színe.
Az orgona nyílását megelőző ibolya minden útszélén megtalálható, kedvesen és bársonyosan simítja végig a falu főútjának széleit. Egy útszéli, elhagyatott helyről hazavittünk egy marékkal, ami jól érezte magát az árnyékos helyen, így ilyen szépen ágaskodott az almafa alatt, remélve, hogy feléri a neki árnyékot adó tuja legalsó ágát.
 |
| Ibolya a kertben |
Az ibolyát nagyon egyszerű volt elültetni! Csak kiástuk a gyökerét, elültettük a kertben és meglocsoltuk. Akkor haragudtak ránk, de idén már nyoma sem volt a haragnak, büszkén emelkedtek lila szirmaik az ég felé!
...nem úgy, mint a levendula, amit boltban vettünk, magról ültettük, de semmi. A szomszédtól kapott krókusz zöldje kibújt a földből, de elaludt. Talán a kemény tél tett kárt bennük, mint az angyaltrombitánkban?! Szerencsére az ibolyák még gyönyörűek! Reméljük, jövőre még több lesz belőlük, mint az eperből!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése