A minap Thomas azt vette észre, hogy mozog a bokor. Az a bokor, amit már régóta meg kéne metszeni és csinálni belőle többet, hogy sövény nőhessen belőle. A nevét ne kérdezd! :D
Szóval a bokor csak izgett és mozgott, ezért oda oldalogtunk és tágra nyílt szemekkel, meg fülekkel, egymásra pisszegve figyeltük, vajon mi lehet a bokorban?! De a bokor nagyon makacs volt, annyi erőfeszítés és furcsa pozícióban fülelés után sem mutatta meg a belső énjét.
Kénytelenek voltunk cselhez folyamodni és bevetni valami trükköt. Odagurítottunk hát egy cseresznyét a bokor aljához, hátha ez csaliként megállja a helyét és előjön a kis lény, vagy a manó a bokorból.
Gurult, gurult a cseresznye, mígnem elérte a bokor szélét. Erre nagy rámolásba kezdett a kismanó, úgy zörgött, mintha gyárban dolgozna. Persze továbbra sem mutatta meg magát nekünk. Körbe jártuk többször is a bokrot, de semmi...
A mocorgásból és mert avar volt a bokor aljánál, arra a következtetésre jutottunk, hogy talán nem is manó mászkál odalent, hanem egy süni. Telt múlt az idő, a mocorgás hol felerősödött, hol eltompult, de a manó még mindig sehol. Közben rájöttünk, hogy süni nem lehet, mert a süni szerintünk megeszi a cseresznyét, így ő kiugrot volna a bokorból cseresznyézni.
Dehát akkor mi lehet az? Egy egér hangját egész biztos, hogy nem halljuk egy bokorban, a patkány sem a bokor aljában lakik, mégha mindketten rámolósak is, egyik sem a bokor aljában teszi ezt és ráadásul nem ilyen hangosan! Mivel a bokor alatt volt friss vakondtúrás, arra is gondoltunk, hogy vakond, dehát a vakond föld alatt él, nem rámol a bokorban, még ha kikandikál is néha egy-egy lyukból...
Csakis manó lehetett, hisz jött-ment, pakolászott, pont, mint egy manó. Egyelőre nem sikerült elcsípnünk a manót, de résen vagyunk!
Szóval a bokor csak izgett és mozgott, ezért oda oldalogtunk és tágra nyílt szemekkel, meg fülekkel, egymásra pisszegve figyeltük, vajon mi lehet a bokorban?! De a bokor nagyon makacs volt, annyi erőfeszítés és furcsa pozícióban fülelés után sem mutatta meg a belső énjét.
Kénytelenek voltunk cselhez folyamodni és bevetni valami trükköt. Odagurítottunk hát egy cseresznyét a bokor aljához, hátha ez csaliként megállja a helyét és előjön a kis lény, vagy a manó a bokorból.
Gurult, gurult a cseresznye, mígnem elérte a bokor szélét. Erre nagy rámolásba kezdett a kismanó, úgy zörgött, mintha gyárban dolgozna. Persze továbbra sem mutatta meg magát nekünk. Körbe jártuk többször is a bokrot, de semmi...
A mocorgásból és mert avar volt a bokor aljánál, arra a következtetésre jutottunk, hogy talán nem is manó mászkál odalent, hanem egy süni. Telt múlt az idő, a mocorgás hol felerősödött, hol eltompult, de a manó még mindig sehol. Közben rájöttünk, hogy süni nem lehet, mert a süni szerintünk megeszi a cseresznyét, így ő kiugrot volna a bokorból cseresznyézni.
Dehát akkor mi lehet az? Egy egér hangját egész biztos, hogy nem halljuk egy bokorban, a patkány sem a bokor aljában lakik, mégha mindketten rámolósak is, egyik sem a bokor aljában teszi ezt és ráadásul nem ilyen hangosan! Mivel a bokor alatt volt friss vakondtúrás, arra is gondoltunk, hogy vakond, dehát a vakond föld alatt él, nem rámol a bokorban, még ha kikandikál is néha egy-egy lyukból...
Csakis manó lehetett, hisz jött-ment, pakolászott, pont, mint egy manó. Egyelőre nem sikerült elcsípnünk a manót, de résen vagyunk!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése